• Bordélyház

    #21

    Miután Oleg elhajtott és én ittam egy tisztességes kávét úgy döntöttem, hogy lélekben felkészítem Tomit a rá váró feladatokra. Leszóltam a srácoknak, hogy valaki küldje be hozzám. Nem kellett sokat várnom rá, hallottam, ahogy trappol a folyosón, majd szusszant egyet…

  • Bordélyház

    #20

    Megkerestem a pánikszobában az elsősegély csomagot, egy zacskóba tettem némi jeget és elindultam Oleghez. A házban lézengő lányok épp ebédeltek, olyan elmélyülten csacsogtak, hogy nem vették észre, ahogy elsuhantam az étkező ajtaja előtt. A szobájában volt, az ágy szélén ült,…

  • Bordélyház

    #19

    Vasárnap lévén a ház nagyjából üres volt, így nem kellett a falat használnom, hogy észrevétlenül tudjak mozogni. Az irodába, onnan a pánikszobába mentem, hogy megkeressem Szergejt a házban, tudtam, hogy Oleg is ott lesz, így mindenképp fontos volt, hogy ne…

  • Bordélyház

    #18

    Hosszú percekig ült az ágy szélén. Előbb a tarkóját, majd a plafont bámultam, rengeteg dolgot akartam mondani, de tudtam, hogy minden szavam leperegne róla. Egy lépéssel előttem jár, és latolgatja az esélyeit, hogy mivel jár, ha elmondja, és mivel ha…

  • Kacifántos

    Vidéki sanzon

    Valahogy a városon kívül minden más, az élet lassabb, megfontoltabb, körmönfontabb, hiszen baromira fontos, hogy mit gondol a szomszéd, meg a szomszéd szomszédja. Minden fals és valós információ futótűzként terjed, miközben nem vész el, csak átalakul. Nem lehet egyszerű ilyen…

  • Bordélyház

    #17

    A pultnál ülve figyeltem a lányokat, ahogy elköszönnek a kuncsaftjaiktól, az arcukat, a szemüket, a mesterkélt mozdulatokat. Későre járt, fáradtak voltak, elcsigázottak, és mérhetetlenül szépek. A kapuzárás után Oleg megállt mellettem. Ilyenkor olyan gyönyörűek. – jegyezte meg halkan. Igen, azok.…

  • Bordélyház

    #16

    A konyhában ittam az aznapi sokadik kávém, Laura sürgött-forgott, mindenhol ott volt, ahol épp tenni kellett valamit. Ez keltett bennem némi aggodalmat, de azt hiszem ez csupán csak a kezdődő paranoiát jelezte, vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem megszabadulni a…

  • Bordélyház

    #15

    Mindenhol vér színű rózsák illatoztak az irodában. Mintha egy ravatalozóban lennék, a csend megült a bútorokon, egyedül az esőcseppek monoton kopogása törte meg az idillt. Az óra lomhán vonszolta a mutatóit. Az idő kifejezetten lehűlt. Résnyire nyitottam a francia ablakot,…